Fodor Réka
Erdélyi énekes, táncos, ütőhangszeres, aki a hagyományos éneklésmód és a modern hangkísérletezés között egyensúlyoz. Kíváncsisággal kutatja a tér és a hang kapcsolatát, a környezeti, természeti hangok, az emberi tapasztalatok, kapcsolatok, mozgások inspirálják. Előadásában és tanításában eszközei a radikális improvizáció és a határaink felfedezése és túllépése, annak érdekében, hogy többet testesítsünk meg önmagunkból.
“A hangokkal adok, a hangok által érzem magam szabadnak és teljesnek. A hangok, amikor dallammá állnak össze, vezetnek és áramlanak, mint egy patak, szelíd táncot járva, hisz az út vége még láthatatlan. A forrás emléke, a mélység lényege él bennük. A zenében nincs megérkezés, csak folyamatok, a pillanatok állandó összefonódása, jelenlét, időtlenség. A legmélyebb valóságomat fejezem ki a zenével, de ugyanakkor keresem a csendet, ahová a hangom visszatérhet, és ahonnan újjászülethet. Szeretnélek a zenével simogatni és vezetni, hangot adni az élet áramlásának, hangot adni közös forrásunknak. Nem a fizikai célok irányába mozdulni, hanem egy természetes életmód, egy olyan jelenlét felé, ahol más minőségben, az anyagi valóságon túl találkozhatunk. Utazásaim során a zene nyelvén adtam hangot annak, aki vagyok. Mindenhol szívesen fogadtak és elfogadtak, mert az emberek nem úgy tekintettek rám, mint valaki másra, hanem mint valakire, aki ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanabból a származásból származik. Sok nehézséggel kellett szembenéznem az idők során, amelyek lassan összekovácsoltak azzá a Rékává, aki most vagyok. Hangokkal fejezem ki a legmélyebb valómat, ugyanakkor keresem a csendet, ahová a hangom visszatérhet, és ahonnan újjászülethet.
A zene, az éneklés közben megtapasztalom a tiszta jelent, ahol hallom magam és hallgatva vagyok, tanúja vagyok a teremtés folyamatának, mely teret nyit a zene varázslatos világának és eggyé válok a zenével. Meggyőződésből, hivatásomnak érzem átadni mindazt a tapasztalást, amit a zene útján szereztem, foglalkozásaimon kész csodának élhetem meg, mikor egy-egy lélek mélységébe, magasságába betekintést nyerhetek a hangokon, ritmusokon és a mozgáson keresztül. A zenével simogatni és vezetni szeretnélek, medret adni az áramlásnak, hangot adni a forrásnak. Nem egy fizikai cél irányába haladni, hanem inkább egy létforma felé, a jelenbe, a jelenlétbe, ahol egy más minőségben találkozhatunk, túl az anyagi valóságon.”
“Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!” – Kodály